Kezdet

Itt állok a reptéren a táskámat szorongatva és a böröndömet várom. Eközben fél szemmel az idióta bátyámat keresem. Hirtelen megpillantom a böröndömet. Letestem a táskám és gyorsan odaszaladok érte. Miután megfogtam vissza mentem a táskámhoz,vagyis mentem volna ha megtaláltam volna. Kétségbe esetten néztem körbe,de nem találtam sehol sem.

Remek!

Odamegyek a talált tárgyakhoz érdeklődni,de leráztak azzal,hogy:-Majd értesítjük önt ha meglesz a táskája.Aha persze.Mondjuk csak 15 dollár volt benne,de az a táska sokat jelentett nekem.Anyától kaptam a baleset elött.

Visszaemlékezés:

6 éve történ. A nagyiéktól mentünk haza,amikor egy részeg huszonéves a másik sávból áttért a miénkbe.Apa kiakarta kerülni,de pont azt érte el,hogy pont az ő oldalába csapódott az autó. Apa a helyszínen meghalt,anya pedig a mentő autóban vesztette életét. Én elvesztettem az eszméletem és csak a kórházban tértem magamhoz. Ott közölték velem,hogy árva lettem.Hirtelen nem bírtam felfogni,hogy ők nincsnek többé. A sírásom közepedte lépett be a kórterembe Christian. Rajta is ugyanazt a kétségbeesést és a zavarodotságit vettem észre. Tudtam,hogy mind a kettem ugyanazt éreztük. Ránéztem és ő hirtelen mellém feküdt és átkarolt.Finoman ringatott,mintha egy törékeny porcelán lennék és megnyugató szavakat mondott nekem. Kiderült,hogy enyhe sérüléseim lettek. Eltört a bal csuklóm és a bal sípcsontom. A temetés rosszabb volt,mint hittem. Azt hittem ott esek össze és tűnök el a Föld felszínéről.

CC volt az aki végig melletten volt és tartotta bennem az életet. Ezután 2 évig jártam pszichológushoz. A negyedik alkalommal döntöttem el,hogy pszichológus leszek,ha a modellkedés nem jön be.

Visszaemlékezés vége.

 Észre sem vettem de valahol LA utcáit jártam. Hirtelen valami rácsöppent a kezemre. Felnéztem és esőcseppek tömkelegével találtam szemben magam. Körbenéztem hova tudnék elbújni de sehol semmi. Aztán eszembe jutott az a fogalom,hogy telefon. Elővettem,de rá kellett jönöm,hogy lemerültem.EZ NEM IGAZ!! Gondoltam magamban. Nem tehettem mást segítséget kell kérnem. Eddigre már bőrig áztam. Észrevettem egy középkorú nőt esernyővel a kezében.

Leszólítottam: -Elnézést. Tudna nekem segíteni?-kérdeztem. A nő végigmért,majd nagyívben kikerült. Nem mondom szivesen elküldtem volna melegebb éghajlatra. Kétségbeesetten néztem körbe,hogy ki tudna nekem segíteni. Megláttam egy öreg hölgyet és utánna mentem,amit utólértem őt is megszólítottam. -Assznyom tudna nekem segíteni.-kérdeztem. Ő egyből eliszkolt volna ha nem fogom meg a kezét. -Csak érdeklődnék hol van ez a cím. - vettem elő a papírt amin a bátyák lakcíme van. -Oh,hát persze. Miért nem ezzel kezted?-nézett rám. Elnondta,hogy merre kell menni,majd elment. Megfogtam a bőröndömer és elindultam a megadott irányban. Minden ember megvetően néztek végig rajtam. Nem hiszem el ha az az idióta oda figyelt volna rám akkor nem raboltak volna ki és nem lennék bőrig ázva.

Annyira ideges lettem,hogy legszivesebben megfojtottam volna CC-t. Szerencsémre megláttam a házat. Nem mondom nagyon otthonosan nézett ki. Három emeletes és fehér színű. Az emeleteken erkély volt. Azoknak a rácsain muskátlik voltak felakasztva. Nem tudom miért ez a látvány még jobban felidegesített. Felmentem a lépcsőn és becsengettem. Hallottam ahogy az illető letrappolt a lépcsőn. Láttam,hogy kezd kinyilni az ajtó. Hirtelen ötettől vezérelve teljes erőből megütöttem az illetőt. Sajnos csak ezek után néztem meg,hogy ki nyitott nekem ajtót. Az illető arc kifejezésezésén először értetlenséget,majd haragot véltem felfedezni.

Basszus!